És ím, *dobpergés* elérkezett ez a nap is! Itt az ideje, hogy egy picit beszéljünk a menyasszonyok sötét oldaláról, azaz a Menyaszörnyekről!
Munkásságunk javarészt az esküvőre készülő menyasszonyok bátorításáról szól, mert hiszünk benne, hogy mindenkinek van egyénisége, és mindenkinek joga van ezt az egyéniséget felvállalni... egészséges keretek között természetesen. Nyílván a társas együttélésnek vannak bizonyos szabályai, amiket illdomos betartani, és itt most nem az olyan megszokásokból adódó elvárásokra gondolunk, mint például:
Csakis és kizárólag hófehér ruhában mehetsz férjhez! Ha nem #FFFFFF a ruhád színének hexadecimális kódja, már nem is vagy igazi menyasszony!
Ó, hogy a vajkrémes, 50%-os cukortartalmú tortát is szénhidrát csökkentettre és gluténmentesre akarod készíttetni? Dehát a gluténérzékenyésg csak humbug, az unokaöcséd cukorbeteg barátnője meg majd nem eszik belőle, lesz ott más sütemény is. De csak miatta ilyen hülyeségekkel foglalkozni...
De a Rózsika nénit is meg kell hívni! Mi is ott voltunk az ő esküvőjén! És nem emlékszel? 5 évesen te is ott voltál az ő lányának az esküvőjén... Nem számít, hogy 20 éve nem láttátok egymást! Őt már csak az illem miatt is muszáj meghívni!
és a többi, ehhez hasonló mélységekkel rendelkező ősi bölcsességekre gondolunk. Számunkra sokkal inkább az olyan apró finomságok a tiszteletben tartandó illemszabályok, amik a vendégeket nem hozzák kényelmetlen helyzetbe (pl. augusztusban a tűző napon sorfalat állni, néhány szép képért). Vagy fordítunk némi figyelmet a fogyatékossággal, állandó odafigyelést igénylő kondícióval élő szeretteink igényeire is. Ezek mind olyan dolgok, amiket igenis szem előtt kell tartanunk, és törekednünk kell rá, hogy elképzeléseinket ezen irányelveket alapul véve tudjuk megvalósítani.
Előfordul, hogy a vágyaink és vendégeink különlegesebb igényei semmiképpen sem összeegyeztethetőek. Ilyen helyzetben kell mérlegelnünk, és alapos gondolkodás után valóban fontossági sorrendet felállítanunk. Talán ez az egyik olyan pont, amikor a legfontosabb a kompromisszumkészség és a kommunikáció.
Sajnos vannak a világban olyan menyasszonyok, akik ezekről a dolgokról elfeledkeznek. Összeroppannak szerepük súlya alatt, kifordulnak önmagukból, és átcsapnak... szörnyetegbe.
A menyaszörny egy sajnálatos módon létező állatfaj, és ha az ember beleássa magát az internet bugyraiba, igen komoly, már-már hihetetlen történetekbe szaladhat bele. Elhoztunk nektek néhányat a kedvenceinkből:
- Egyszer egy menyasszony felpofozta, majd faképnél hagyta vőlegényét az oltárnál, mert a férfi piros nyakkendőt viselt, és nem azt a babarózsaszín, virágost, amit összes férfinek kellett volna viselnie a nő szerint, hogy "tökéletesen passzoljanak az ő rózsaszín hercegnő esküvőjéhez”. Az eset után csupán arra vette a fáradtságot, hogy sms-ben közölje a vőlegényével: tönkre tette az Ő Nagy Napját!
Megjegyzés: csak a menyasszony unokaöccse viselte az előírt nyakkendőt… 1 éves volt akkor. - Amikor a menyasszony és koszorúslányai válogattak a ruhák között, az egyik régi barátnő elmondta, milyen méretre van szüksége, ám az éppen kiválasztott öltözékből nem is készítettek számára megfelelő méretet. A menyasszony erre csupán annyit tudott reagálni: “Tessék, egy kis ösztönzés, hogy lefogyj egy kicsit!”
- Egy menyasszony teljes kiboruláson ment át, mikor megtudta, hogy az egyik barátnőjét szintén eljegyezték, és ugyanabban az évben szeretnék megtartani az esküvőjüket, mint amikor az övé is lesz. Hát, hogyan képzelik, hogy belerondítanak az ő “Nagy Évébe”? Mert bizony az egész évnek róla kell szólnia, a másik pár pedig csakis azért akarja akkor tartani a sajátjukat, hogy ellopják előle a rivaldafényt! Az már csak hab volt a tortán, hogy a két esküvő között bő fél év is eltelt…
- Létezik a világon olyan menyasszony, vagyis ma már feleség is, aki perrel fenyegette nem csak az esküvőszervezőjét, de az eseménynek otthont adó éttermet is, mert a Nagy Napon zuhogott az eső. A fenyegetőzést némi közösségi média-beli lejárató hadjárattal* fejelte meg, amit végül sikerült rövidrezárnia a szolgáltatóknak, miután felhívták a nő figyelmét rá, hogy amit ő művel azt hírnévrontásnak hívják, és ezt viszont már valóban bünteti a bíróság.
De, hogy ne legyünk ennyire egyoldalúak, az esküvőszervezés egyes vőlegényekből is ki tudja hozni a legrosszabbat:
Egy ruhakölcsönzőben a foglalás részleteiről ugyanúgy zajlott a párral a megbeszélés, mint máskor. A menyasszony roppant lelkes volt, a vőlegény pedig a “nekem mindegy” állásponttal viszonyult az egészhez.
Szépen haladt a dolog, egészen addig, míg a pár össze nem veszett a mellény stílusának kiválasztásán. A vőlegény egyszer csak felugrott és közölte a menyasszonyával: “Ha még pár színben sem tudunk megegyezni, lehet össze sem kellene házasodnunk!” Ezután kisétált az üzletből, és elhajtott.
A menyasszony ott maradt egyedül, sírva, a személyzet pedig értetlenül állt a szituáció eltőtt. A hölgy azt mondta, felhív valakit, aki eljön érte, majd szipogva ő is távozott az üzletből.
Voltatok már elszenvedői egy menyaszörny ámokfutásának, netán a vőlegény elborulásának? Ha van tanulságos/megbotránkoztató/nevetséges történetetek, osszátok meg velünk, és a többi olvasóval is, had tanuljunk mind a tapasztalatokból!
Ha esetleg lemaradtál a korábbi horror sztorijainkról, az alábbi linkekeken visszaolvashatod őket:
1. rész - A rosszul megválasztott fodrász esete
2. rész - Az eltűnt menyasszony esete
3. rész - A halálon túli szerelem esete
4. rész - A rémesre tervezett esküvő esete
*a közösségi média igen erős hatalom ma már. Ha valami nem tetszik, elég csupán egy-két fórumon elhintenünk pár mondatot, sokan bizonyítékok nélkül is ráharapnak a történetre, főleg, ha a pontos részleteket balladai homály fedi. Ilyenkor az emberek hajlamosak a saját vérmérsékletük szerint kiegészíteni a történetet, és már kész is. Egyetlen rossz vélemény, és máris dühödt emberek hada lepi el a szolgáltatók oldalát, negatív, becsmérlő kommentekkel, rossz értékelésekkel árasztva el őket, hogy aki később az oldalukról próbáljon tájékozódni, azonnal elrettenjen. Ezért illik átgondoltan, nem hirtelen felindulásból nyilatkozni szolgáltatókról, és pusztán más emberekről is. A közösségi média nagyon könnyen elszabadul, és irdatlan pusztító erővel bír, minden pozitív oldala ellenére is.
